Vasúti hidak

 A megye területén 146 vasúti híd van: 8 boltozat, 113 vasbeton és 25 acélszerkezet.
Közismert, hogy a vasút már korán (1847) elért Szolnokig, s 1857-ben már állt a hatalmas Tisza-híd is, mely 512 m-es hosszával, monumentális méreteivel méltán kiváltja a csodálatot még ma is, különösen azért, mert 31 évig szolgálta a vasúti közlekedést [1, 2].

 1885-ben Kunszentmártonnál a Hármas-Körösön, és ugyanekkor Mezőtúrnál a Hortobágy-Berettyón is állt már a vasúti híd. Említésre méltó, hogy Mezőtúron már ekkor rácsos acélszerkezet épült [3, 10].

 Szolnokon 1888-ban készült el a kétvágányú Zagyva- és Tisza-híd, az utóbbi elődjénél rövidebb volt (385 m). A Tisza-híd nyílása 95,5 m volt, s a Feketeházy János tervezte szerkezet típusa lett Duna-hídjainknak is [4-6].

 1889-ben Kiskörénél hazánk leghosszabb fahídja épült a vasúti közlekedés számára: a három 48 m-es medernyílást rácsos Howe szerkezetek hidalták át, melyekhez 65 ártéri nyílás csatlakozott. A 780 m hosszú híd medernyílásait 1906-ban rácsos acélszerkezettel építették át, az ártéri nyílásokat azonban csak az 1919-ben történt pusztítás után. Ez a híd 1958. óta közös üzemű, az 544 m hosszú, 39 nyílású
szerkezet hídépítésünk egyik érdekessége [7, 8].

 1891-ben Tiszafürednél ötnyílású, közös üzemű, rácsos acélhíd épült (előtte rövid ideig közúti fahíd állt itt), melyet kétszer robbantottak fel, 1947-ben az eredetitől eltérő rácsozású szerkezet épült, mely 20 évig közúti forgalmat is lebonyolított [8, 9].

 A legnagyobb hidak történetét ebben a könyvben viszonylag részletesen ismertetjük, más fejezetekben és az egyedi hídleírásokban, ezért itt csak néhány figyelemreméltó tényre hívjuk fel a figyelmet egy összefoglaló táblázat alapján. Figyelemreméltó, hogy az első folyami vasúti Tisza-híd Szolnokon épült, megelőzve a híres szegedit, igaz, az már akkor vasszerkezetű volt. Érdekes összehasonlítást lehet tenni az egyes Tisza-hidak hossza között. Megállapítható, hogy a kiskörei olyan helyen épült, ahol széles az ártér; Tiszafürednél külön ártéri hidakat építettek. Említést érdemel, hogy a szolnoki Tisza-híd hossza 1888-ban jelentősen csökkent a korábbihoz képest és Kiskörénél még nagyobb mértékű a hossz rövidülése, ez a Tisza szabályozásának köszönhető. Elődeink előrelátását mutatja, hogy már 1888-ban kétvágányú hidakat építettek Szolnoknál. Érdekes, hogy a mezőtúri Hortobágy-Berettyó-hídnál az 1947-es újjáépítésnél a megváltozott vízügyi adottságok miatt ugyancsak kisebb hosszúságú hidat lehetett építeni [10].

 A vasúti hídépítés technológiájának változását jelzi, hogy a mezőtúri és a jászberényi hídnál is a korábbi rácsos szerkezet helyett gerinclemezes felszerkezet épült [10, 11].

 Külön szólni kell a közös (közúti-vasúti) üzemű hidakról.

 Tiszafürednél már 1891-ben így épült az állandó Tisza-híd, s egészen 1967-ig (76 év) így bonyolódott le a közlekedés, Tiszaugnál a tranzverzális út részeként épített hidat alkalmassá tették a vasúti forgalomra is, az újjáépítés után csak öt évvel indult meg a vasúti forgalom (1952-ben) s napjainkban folyik az önálló közúti Tisza-híd építése, ezzel megoldva a 44. sz. főút forgalmi problémáját, amit a keskeny kocsipályája (5,3 m) jelent.

 Egyetlen Tisza-híd marad ezek után a megyében Kiskörénél, melyen egyelőre csak váltakozva haladhat át a vasúti, illetve közúti forgalom. A vizsgálatok szerint elfogadható költségű megoldás egyelőre nincs, melynek kivitelezése gazdaságos lenne (a meglévő mellett új közúti híd építése, vagy a közúti forgalomnak a vízlépcső üzemi hídjára terelése).

 A vasúti, illetve a közös üzemű hidak történetének külön rendkívül érdekes, sajnálatosan mozgalmas része e hidak rombolásának, újjáépítésének története. A nagyobb hidak már 1919-ben, majd 1944. októberében áldozatul estek az esztelen háborús pusztításnak. Óriási erőfeszítést igényelt a forgalom viszonylag gyors újbóli megindítása - elsősorban a Tisza-hidakon [8, 12]. A szolnoki Tisza-híd, mely a legnagyobb forgalmú az összes között, különösen viharos történelmű volt, az akkori idők tudósításai, a fellelhető fényképfelvételek, szakcikkek arról tanúskodnak, hogy a legnehezebb körülmények között hallatlan erőfeszítéssel igen rövid idő alatt sikerült a roncsokat eltávolítani és a hidakat újjáépíteni [13, 14].

 Önmagáért beszél, hogy a tiszafüredi, szolnoki, tiszaugi Tisza-hidak már 1947-ben újjáépítve üzemeltek, s csak a kisforgalmú kiskörei Tisza-híd újjáépítésére kellett várni 1958-ig.

 A szolnoki Zagyva-híd 1947-ben, a mezőtúri Berettyó-híd ugyancsak ekkor, a kunszentmártoni Hármas-Körös-híd 1949-ben, az újszászi Zagyva-híd pedig 1953-ban épült újjá. A vasúti, illetve a közúti-vasúti hidak újjáépítése rendkívül tanulságos fejezete a megye hídjainak. E néhány sorral - nem eléggé - tisztelegni kívántunk az akkori mérnökök, munkások és munkájuk emléke előtt.

dr. Tóth Ernő    

Vissza az oldal elejére