Korai hídtörténelem

 Rövid áttekintést kívánunk adni a hídépítés korai eseményeiről néhány példán keresztül, egyes hidak részletes ismertetése a technológiák áttekintésénél (fahidak, boltozatok), illetve az egyedi hídleírásokban található.

 A hidak építéséről- akárcsak az utakéról- a helynevek, határjárásokról, vámügyekről, perekről szóló oklevelek, városképek (metszetek) adnak felvilágosítást.

 1320-ban Fegyvernek mellett a Büdös-éren vámot szedtek, tehát itt akkor már híd állt [1].

Jánoshida az I. katonai felmérésen (1783) (Hadtörténeti Intézet)

 Jánoshida neve 1235-ben jelenik meg. A település a hídról nyerte nevét, s 1426-ban vámhelyként szerepel oklevélben. A 12. számban alapított premontrei prépostság pecsétjében boltozott híd látható, egy 1748-ban kelt iraton [1]. Az I. katonai felmérésen (1783) a két ágra szakadt Zagyván hidak láthatóak, hogy boltozott híd állt-e itt, nem sikerült tisztázni.

 1474-ben Túrkevén vízimalom épült, ez azért említésre méltó, mert a malmoknál gyaloghidak majdnem biztos, hogy voltak, gyakran a malom megközelítésére szolgáló hidak is épültek [2]. A faragó molnárok ügyes hídépítők is voltak.

 1550-ben Szolnoknál - a Zagyva torkolatánál - vár épült, melyet a Zagyva vize védelmezett, s melynek megközelítésére több híd is épült. A városról készült metszeteken négy-öt híd látható [3]. A felvonóhíd 1760-ban még állt [4]. Szolnok első hídja, melyről biztos tudomásunk van, tehát a Zagyván állt.

 A török kori hídépítés történet legnagyobb alkotása a szolnoki Tisza-híd volt (1562), melyről sok képi ábrázolás, oklevél tanúskodik. A magyar ácsok szakértelmének tanúbizonysága ez a fahíd, mely mai szemmel is tekintélyes alkotás volt mintegy 100 m-es hosszával, s azzal, hogy a jégjárásos folyóban - igaz többszöri átépítéssel - közel 350 évig szolgálta a közlekedők igényeit [5,6].

 Jászberényben (a török 1565-ben foglalta el) palánkvár állt, melyhez hidak vezettek. Egy 1570-ből fennmaradt ábrázoláson a várnál és környékén öt hidat számolhatunk össze [7]. Vízimalmokról is van feljegyzés, Jászberényben 1594-ben már öt működött, így a hidak száma az előbb említettnél több lehetett.

Törökszentmiklós vára hidakkal (Hoefnaglius, 1595)    (Országos Széchenyi Könyvtár)

 Törökszentmiklós váráról szép metszet maradt fenn, melyen hét híd látszik [8].

 A török kiűzése után hatalmas újjáépítési munka kezdődött, ennek jele, hogy 1696-ban Jászberényben gyaloghíd épült [9].

 Az építőmunka fontos jele, hogy 1718-tól gátak építéséről szólnak iratok. A gátak egyrészt az árvizek elleni védelmet szolgálták, másrészt közlekedési utak alapjai voltak [9].

 Mérnöki irányítású hídépítésről 1720-tól beszélhetünk, amikor Fortunato di Prati kamarai mérnök Tisza-híd terveket készített és a Szolnoktól Erdély felé vezető út kisebb hídjaival is foglalkozott [5].

 1736-ban három boltozott kőhíd állt Prati tervei alapján a Kakat és a Büdös-ér felett [10]. A török megszállás alatt kedvezőtlen változások következtek be vízfolyásokon, ennek jeleként 1736-tól gyakran van szó a levéltári anyagokban az utakban, hidakban esett árvízi kárról [9]. A károk persze amiatt is bekövetkezhettek, hogy viszonylag kis átfolyási keresztmetszetű műtárgyakat építettek, így volt ez a híres Kakat-híd esetében is [5, 10].

 1735-ből fennmaradt feljegyzés két híd építéséről is Jászberényben (Serház és Hold utcai) [11].

A mirhó-fok elzárása (A Tisza, Akadémiai Kiadó, 1982)

 Rendkívül fontos volt ebben a korban a vízrendezés. A védekezés korai példája a Mirhó gát építése 1754-ben. A gát jelentőségét mutatja, hogy költeményben is megemlékeztek a nagy tettről. (A vízrendezés kiforratlanságát jelzi, hogy 1776-ban a gátat elbontották, majd tapasztalva hiányát ismét megépítették [12, 13].)

 1783-ban készült el a mai megye területére vonatkozóan az I. katonai felmérés, a térképszelvényeken 66 híd található.

 Az egész országra kiterjedő, igen részletes katonai felmérés mellett is szükség volt az egyes vízfolyások részletes térképezésére. Heves és Külső Szolnok megyében példamutatóan korán, 1783-90-ben Litzner János megyei mérnök irányításával elkészült a Tisza felmérése [14].

 Mérföldkőnek tekinthető 1779-ben Bedekovich Lőrinc megválasztása a Hármas Kerület (Jászkun, Kiskun és Nagykun) mérnökévé. Az ő 40 éves tevékenysége meghatározó jelentőségű volt. Már 1780-ban elkészítette az Árokszállás és Jászberény közötti út tervét, melyre öt jelentős - meglepően nagy hosszúságú - hidat tervezett [9].

 Fontos előrelépés volt, hogy 1781-től a posta-, katonai- és kereskedelmi utak építését, fenntartását a Hármas Kerület intézte és költségeit fedezte [12].

 1785-ben Bedekovich elkészítette a Jászság vízügyi problémáinak rendezésére vonatkozó javaslatát. Ennek alapján a Kerületi Gyűlés 1792-ben elfogadta nyolc híd építésének szükségességét Jászberény és Jászjákóhalma között. 1794-ig hat boltozat elkészült [12].

 A Jászság területén számos híd épült ebben az időben, mivel több vízfolyást kellett az utaknak keresztezniük, s szükséges volt a vízrendezéssel együtt megfelelő nyílásméretű hidakat építeni. 1801-ben készült a Jász Kerület nyilvántartása, mely szerint 19 kő- és 41 fahíd volt.

 A hidak szerepének felismerését jelzi, hogy 1804-ben már hídfelügyelő [16] tevékenykedett - a megyei mérnök mellett - a Nagy-kunságban, a Jászsági Kerületben pedig még előbb alkalmaztak hídfelügyelőt.

 A térképek, vízrendezési és más iratok (levéltári anyagok) jól mutatják, hogy a török kiűzése után, különösen a Jászságban nagy és eredményes vízrendezési és ezzel együtt út- és hídépítési munka folyt.

 A korabeli térképek szerint Jászberényen és Szolnokon kívül több település is volt, melyben jelentős hidak álltak, ilyen volt pl. Jászárokszállás, ahol a Csörsz árkán több híd állt, egy 1800-ból fennmaradt rajz lényegében helyesen ábrázolja több híd helyét [17].

 A Körösön Kunszentmártonnál 1806-ban már jármos fahíd épült, melynek történetét jól ismerjük, így tudjuk, hogy vízrendezési okokból hosszabbítani kellett [18]. A Körösök felmérése 1818-23-ban történt meg, s a Tiszamappáció Lányi Sámuel vezetésével 1834-46. között folyt [19].

 A 19 század elején különösen felgyorsult a vízrendezés és az utak, hidak építése. Három igen jelentős - ma is meglévő - boltozott híd épült 1805-11. között: Jászberényben a négynyílású Zagyva-híd, Karcag határában az akkor kilencnyílású Zádor-híd, mely a leghosszabb boltozat volt akkor az országban és az ötnyílású jászdózsai Tarna-híd, mely ma is eredeti formájában hirdeti a közel két évszázada tevékenykedő mérnökök és mesteremberek tudását [5].

 Néhány más példa: 1816-ban készült az újszászi Zagyva-híd, Szászberek és Bánhalma hídjának terve [27]. 1822-ből fennmaradt a mezőtúri Berettyó-híd vámtarifája [22]. 1823-ban megépült a Csergettyű-híd Mezőtúron [21].

 Már a Tisza rendezése előtt épültek hidak a megye legnagyobb folyóján, 1827-ben Cibakházánál, 1834-ben Tiszafüred-Poroszló között [22, 23].

 Rendkívül fontos országos érvényű határozat született 1829-ben: "hidak akár közköltségen, akár egyesek költségén az építési igazgatóság által kiadott normatívák szerint építendők" [14].

Jászberény a II. katonai felmérésen (1860)

 A vizek elleni védelmet és a közlekedést biztosító töltések építéséről is sok forrás szól, pl. Mezőtúr határában (1828-ban) 1080 öl, mintegy 2 km-nyi töltés volt [21].

 Túrkevén is fontos átkelőhely volt a Berettyón: 1840-ből tíznyílású fahíd terve maradt fenn [24]. 1845-ben a Tinóka "folyóra" készített tervet Obermayer Lajos, a neves ácsmester [26]. Mezőtúron a Kolozsvár felé vezető úton a Berettyó-híd magas vízállásnál nem volt használható az ún. Dobogó hidat (88 m hosszú, 7 méter széles) 1850-ben építették [28].

 E vázlatos áttekintés alapján megállapítható, hogy a 14. századtól biztos adatok vannak a megyei hidakról, 1562-től a szolnoki Tisza-hídról s a 18. század végétől megbízható térképekről ismerjük a "hidas" településeket: Árokszállás, Jánoshida, Jászberény, Szolnok stb. Ettől az időponttól pedig már nemcsak néhány terv, irat alapján állítható, hogy a megye - ezen belül is a Jászkun kerület - élenjárt a hidak, kiemelten az állandó (kő) hidak építésében. A vízrendezések jól feltárt története adta meg az alapját az út-hídépítésnek. 1850-től aztán más feltételek mellett (központi irányítás, Tisza-szabályozás, vasútépítések) folytatódott a hidak építése. Erről az időszakról még több, még részletesebb, főleg levéltári adattal rendelkezünk.

dr. Tóth Ernő    

Vissza az oldal elejére