Korai hídtörténelem

  Fejér megyében jelentős, épített úthálózat már a rómaiak alatt volt, melyet az előző fejezetben az olvasó már megismerhetett. A limes út és a megye többi útja nagyobb vízfolyásokat (Sió, Sárvíz, Váli-víz stb.) keresztezett, ahol hidakat kellett építeni. Sajnos a régészek általában csak érintőlegesen foglalkoztak a római utak hazai hídjaival [1, 2, 3, 4].  Tóth  Endre alapvető  tanulmányokat jelentetett meg a római utak és hidak hazai kutatásáról,  Fejér  megyei vonatkozású kutatásai azonban egyelőre nem ismertek [5].

A Kula torony napjainkban (Gyukics Péter felvétele)

  Két fontos hídja volt a római utaknak: Gorsium- ban a Sárvízen és a Sión  Fortiananál  a  mai Mezőkomárom térségében [6, 7].

 Gorsiumnál, a mai Tác térségben egy vagy több hidat jelölnek  a szakirodalomban, egyes szerzők olyan helyen, ahol a Sárvíz szigeteket alkotott [8]. Kr. u. 46-49 között katonai táborok biztosították az átkelőhelyet.  Az itt  álló  híd(ak)  cölöpözött  gerendahidak lehettek, hasonlóak a régészetileg feltárt Rába-hídhoz [5].

  A Sió római hídjáról Fejér megyében biztosak lehetünk, régészeti lelet a hídról azonban nem ismert. A zalalövői, körmendi hidakhoz hasonló lehetett ez. Ezen átkelőhelyek napjainkig megmaradtak, így közel 2000 éve átkelőhely volt Gorsium/Fövenynél és Hídvég/Mezőkomáromnál.

  Természetesen a limes úton is a jelentősebb vízfolyásokon már a rómaiak hidak építettek. Batta (Százhalombatta) boltozott hídját ma is római hídnak nevezik, s Baracsnál is biztosan volt a római korban híd. Ráckeresztúron is él az 1937-ben elbontott kőhíd római eredete. Az említett és más hidak is, szinte biztos, hogy kezdetben fából épültek, s csak később építették át boltozattá ezeket.

Szabadbattyán hídjai a Sárvíz összeszűlülő medrén, I. katonai felmérés (1783) Hadtörténeti Intézet és Múzeum

H. Siebmacher metszete Fehérvárról (hét híddal), 1602

  Elsősorban Gorsium/Föveny közelében a honfoglaláskor, legkésőbb az államalapításkor hidak épültek a Sárvízen: Úrhidánál (997 körül) és a mai Szabadbattyánál is [9, 10]. Kezdetben Úrhida, később a Battyánnál  levő  híd  vált  jelentőssé.  A Sárvízen 1279-ben pereskedés robbant ki az akkor ott épített híd miatt [9]. Valószínűsíthető, hogy a Sárvízen álló három híd (Úrhida, Battyán, Föveny) időnként elpusztult, átmenetileg révátkelő volt, ám hamarosan mindig újjáépült [10]. A battyáni híd védelmére erősség  épült,  melyet  a  török  korban  leromboltak (1543), csak a torony maradt meg. Ekkor is fontos volt az itt álló fahíd [11, 12].

 Az 1000 éves múltra visszatehető Sárvíz hidak közel 900 évig fahidak voltak, akkor építették át ezeket állandó szerkezetűre, pl. Úrhidánál  1883-ban acélfőtartós kialakítással [13].

  Az államalapítás Székesfehérvárt,  a mocsarakkal védett helyet tette királyi székhellyé.   A várost falak, vizesárkok védték, melyeken hidak és felvonóhidak biztosították a közlekedést és a védelmet [10]. A Budai és a Palotai kapunál már 1018 körül álltak hidak, a tatárjárás után (1241) újabb védelem, újabb kapuk és hidak épültek (külső Budai kapu). Az ekkor  épült  hidak 30-40 m hosszúak lehettek. Ekkor épült a külső Palotai kapu u.n. Hosszúhídja, ez 1819-ig fahídként állt (80-100 m), akkor épült át kisebb kőhíddá.

  A török már 1543-ban elfoglalta a várat, s rövid időre 1601-02 tudták csak a magyarok visszafoglalni.   Ekkor a vár erődítése nagy ütemben folyt, ekkor épült az Új Budai kapu és 120 m hosszú hídja is [10].

dr. Tóth Ernő    

Vissza az oldal elejére