Vasúti hidak

 A megyét viszonylag korán elérte az első vasútvonal. 1860-61-ben építették meg a megyét keresztülszelő Budapest Déli - Murakeresztúr és az ebből kiágazó Székesfehérvár - Komárom vasútvonalakat. 1884-ig további három vasúti fővonal készült el: Székesfehérvárról Várpalota felé, a Budapest Kelenföld-szentlőrinci és a Budapest-győri vonal. A századforduló éveiben további vonalszakaszok épültek és 1909-re lényegében teljesen kialakult a mai vonalhálózat.

Öreg kőboltozat a Börgönd-szabadbattyáni vonalon, Bíró János felvétele

  A II. világháború után 1951 és 1962 között épült két összekötő vonalszakasz (Előszállás- Nagykarácsony deltavágány és Mezőfalva - Rétszilas) továbbá néhány ipari célú feltáró kiágazás is (Pusztavám, Dunaújváros, Balinka, Adony).

  A vasútvonalak üzemeltetését a Magyar Államvasutak három területi központja látja el, Budapest, Pécs és Szombathely székhellyel. A helyi felügyeletet ezen belül öt mérnöki szakasz végzi (Dombóvár, Győr, Nagykanizsa, Székesfehérvár és Veszprém), amelyeknek a munkáját pályamesteri szakaszok segítik.

  A megye vasúthálózatán összesen 545 műtárgy van mindösszesen 1489 fm nyílással, ebből áteresz 385 db, híd 160 db összesen 1043 fm nyílással. A nyílásméret szerint külön táblázatba foglaltuk a 10 méternél nagyobb nyílású hidakat, amelyben tételesen megtalálhatók a megye acélszerkezetű hídjai is. Legnagyobb nyílású az 1954-ben épített Sárvíz-Nádor-csatorna-híd a Budapest Kelenföld - Szentlőrinc vasútvonalon.

  A hídállomány legnagyobb része (102 db - 64%) 1945 és 1965 között épült. Viszonylag kevés az idős hídszerkezet, 23 híd (14%) épült a II. világháború előtt. A legidősebb műtárgyak a vasútvonalak építésekor készültek, így 1861-ben a Váli-víz 11,38 méter szabad nyílású boltozott hídja is. Ez az öreg boltozat nyílásméretét tekintve országosan is igen jelentős.

A szabadbattyáni Sárvíz-híd próbaterhelés alatt, a MÁV felvétele

 Az elmúlt másfél évtizedben csupán  8 új híd épült, azonban örvendetes, hogy ezek között négy nagyobb nyílású, korszerű acélhíd is van.

  Az átereszek anyag szerinti csoportosításakor a legnagyobb részaránya a csőátereszeknek van (183 db). A korszerűtlen átereszek közé tartozik a kimutatásban szereplő 5 db tartó nélküli nyílt áteresz, 6 db kőfedlapos áteresz és 1 db fatartós áteresz. Jelentős számú a vasbeton teknő átereszek (84 db) és a vasbeton keret átereszek csoportja (68 db).

  Összesen 63 boltozat van a megyében, amelyből 25 mérete alapján már hídnak minősül.

  A vasbeton hidak száma 124, amelyből egy feszített szerkezetű.

  A 11 db acélszerkezetű híd adja szabad nyílásban a hidak 24 %-át. Ebből hét gerinclemezes szerkezet, kettő rácsos híd és kettő provizórium. A megye egyetlen provizóriuma a kétnyílású mezőkomáromi Sió-híd, de a vonalon 1991 óta a forgalom szünetel.

A mezőkomáromi provizórium pusztulóban, Gyukics Péter felvétele

  Az acélhidak a II. világháború pusztítása után épültek. A Sárvíz-Nádor-csatornát négy helyen keresztezi a vasút. Szabadbattyán határában a Déli Vasúttársaság épített először hidat a Sárvíz-Nádor-csatorna  fölött.  Ennek  szélesítéseként  azonos szerkezeti rendszerrel építette meg a Balatonvidéki Vasúttársaság a maga hídszerkezetét a Börgönd-Tapolca vonal részeként. Az áthidalószerkezetek felsőpályás, oszlopos rácsozású gerendahidak voltak 26,8 méter támaszközzel. A Budapest-Mura-keresztúr vonal második vágányának kiépítésével (1940)  a  Sárvíz  keresztezése  háromvágányúvá vált. Még a II. világháború pusztítása előtt új szerkezetek  készültek  az  átépített  alépítményeken, amelyek azonosak a háború után újjáépített hidakkal. A felsőpályás, változó magasságú gerinclemezes tartók magassága 1250 és 2400 mm között változó. A murakeresztúri vonal jobb vágányában fekvő hidat 1949. augusztus 12-én, a bal vágányban fekvőt pedig augusztus 30-án adták át a forgalomnak. A tapolcai vonalba beépített provizóriumokat csak később építették át hasonló formában végleges szerkezetekké.

  A megyében a másik vasúti  Sárvíz-keresztezés a Budapest-Szentlőrinc vasútvonalon van Rétszilas határában. A vonal építésekor,  1882-ben emelt hidat  a  vasúti  terhek emelkedésével 1904-ben megerősítették. A II. világháborúban felrobbantott híd helyett provizóriumot létesítettek, amelynek végleges kiváltása 1953-54-ben valósulhatott meg. Az alsópályás, oszlopos rácsozású hídszerkezet  50 méteres szabad nyílásával a legnagyobb vasúti híd a megye területén.

Utófeszített vasbeton műtárgy a 7. sz. főút felett

  Három acélszerkezetű híd áll a Székesfehérvárról Várpalota felé vezető vasútvonal elején, amelyeknek története, újjáépítése és átépítése közel azonos volt. A három híd történetét az Egyedi hídleírások című fejezetben részletesen ismertetjük.

  A Székesfehérvár - Komárom vasútvonal legnagyobb hídja a 24+56 hm szelvényben álló Gaja-patak-híd, amely az első, alsó öv nélküli, ágyazatátvezetéses, ortotrop pályás rácsos vasúti hídszerkezet. A különleges és újszerű szerkezetet az Egyedi hídleírások között mutatjuk be.

  A megye egyik különleges vasúti hídszerkezete a Budapest - Murakeresztúr vasútvonal 983+20 hm szelvényében található utófeszített vasbeton lemezhíd.  Lepsény és Balatonaliga között keresztezi a vasút a 7. sz. főutat. A különszintű keresztezést biztosító 11,70 méter nyílású  acélhidat  eredetileg 1939-ben építették. Az alépítmények két vágány számára készültek. A II. világháború után 1948-ban a vasúti felüljárót újjáépítették. Az acélhidat túlméretes  magas  jármű  számos  alkalommal  megrongálta annak ellenére, hogy a 4,5 méter magas közúti űrszelvény megvolt. A híd és a vasúti közlekedés védelmére 1970-ben védőgerendát helyeztek el. Ennek ellenére az ütközéses balesetek továbbra is előfordultak. Elkészült ekkor egy merev betétes vasbetonhíd terve, de annak kivitelezése elmaradt. 1999-ben egy túlmagas jármű súlyos rongálása miatt a teljes felszerkezetet át kellett építeni. A lehetséges legkisebb szerkezeti magasság érdekében feszített vasbeton lemezhidat terveztek rugalmasan beágyazott sínleerősítéssel. Az alkalmazott Edilon rendszerű felépítmény 54 kg/fm súlyú sínrendszerrel készült átmeneti csatlakozásokkal a folyópálya 48 kg/fm súlyú hézagnélküli sínjeihez.

Martonvásárnál a vasúti híd alatt érhető el az M7 autópálya, Bíró János felvétele

  A gyalogosok közlekedését nyolc aluljáró (kettő Székesfehérváron, továbbá Bicskén, Szárligeten, Ercsin, Tárnokon, Velencén és Agárdon) és nyolc felüljáró  szolgálja (három Székesfehérváron, továbbá egy-egy  Velencefürdőn,  Gárdonyban,  Újbarokon, Szárligeten és Bicskén). Külön kiemelésre méltó a Székesfehérvár állomás területén található gyalogos  felüljáró. 1909-ben a vasútüzemi területek megközelítésére háromnyílású, 23,7 + 20,3 + 23,7 méter támaszközű műtárgyat  építettek,  amelyet 1930-ban az állomás átalakításához kapcsolódóan jelentősen  átalakítottak.  A  háborúban  részben sérült szerkezet az állomás fejlesztésének is útjában állt, ezért 1961-62-ben új helyen egy teljesen új gyalogos felüljáró épült. A kiválasztott új hely igen sűrű vágányhálózata miatt azonban a hét vágány fölé 33,25 méter áthidalása vált volna szükségessé, amire nem volt rendszeresített szerkezeti kialakítás, ezért a tervező Gerber-tartó tervezését javasolta. A hídhely újbóli módosításával a négynyílású felüljáró harmadik nyílásában csak hat vágány áthidalását kellett megoldani, amire azonban már volt kidolgozott szerkezet.

  Székesfehérváron a Széchenyi út aluljárójának építését külön, egyedi hídleírásban ismertetjük.

Szaip Lászlóné-Hajós Bence