HIDAK

FEJÉR MEGYÉBEN

 

Vasbeton hidak

A kezdetek, kiemelkedő alkotások és típus hidak

A megye első vasbeton hídja
(Mihailich-Haviár nyomán)
A 6. sz. főút sörkevári Váli-víz-hídja bordás gerendaszerkezet volt. Hídlap, 1938
Mór vasútállomás négybordás hídja. Hídlap, 1938
Mihailich Győző karcsú kerethídja (épült 1922 előtt, elbontva 1980-ban)

  A Fejér megye országos közútjain lévő hidak 84 %-a vasbeton felszerkezetű.

  A vasbeton egészen korai alkalmazása Sárbogárdnál, a Nádor-csatorna feletti híd építésével kezdődött 1890-ben [1]. Ez a híd volt hazánkban a második vasbeton híd, méghozzá tekintélyes mérettel: 18,0 m-es nyílás, 2,15 m-es nílmagassággal. A Monier-rendszer  szerint  vasalt  ív  vastagsága  mindössze 20 cm volt.  A sikeres próbaterhelés a kivitelező Wayss G. A. szakértelmét bizonyította és felkeltette az érdeklődést az új építőanyag iránt. A kivitelező 1892-től a Magyar Mérnök és Építész Egylet Heti Értesítőjében saját munkásságát a sárbogárdi Nádor-csatorna-hiddal reklámozta [1].

  Hazánkban, így Fejér megyében nem a Monier-rendszer terjedt el, pedig az első ilyen rendszerű híd ma is viseli a forgalmat. A sárbogárdit robbantás pusztította el, állapota kiváló volt. Dr. Zielinski Szilárd a Hennebique-rendszert honosította meg. Jelentős  létesítménye  épült 1913-14-ben a Budaeszéki (mai 6. sz.) úton, Adony térségében. A négyfőtartós  felszerkezet  itt  hagyományos  hídfőkre  támaszkodott. Sajnos a II. világháborúban ezt a korai vasbeton hidat is elpusztították [2].

  A zömében kisnyílású hidak  felszerkezete természetesen vasbeton lemezként épült,  közülük a megyei hídnyilvántartás szerint a 8212. j. úton egy 4,4 m nyílású híd 1900 előtt épült, így a vasbeton hidak között ez ma a legidősebb.

  Mór vasútállomáson 1814-ben épült egy 4,5 m nyílású négybordás híd.  A bordák 0,2x0,29 m-esek voltak, meglepő, hogy ilyen kis nyílású hídnál nem lemezhidat építettek [6]. Dinnyés és Székesfehérvár között dr. Mihailich Győző tervei szerint karcsú keretszerkezet épült (1922 előtt) egy dűlőút átvezetésére  a  Budapest-murakeresztúr  vasútvonalon. A híd építéstörténete nem ismert.

A mezőkomáromi Sió-híd napjainkban, Osztotics Zoltán felvétele

  Több vasút feletti, karcsú híd épült a megyében, építéstörténetük kutatásra vár.

...és alulnézetben, Bíró János felvétele
Merevbetétes vasbeton lemezhíd a 81. sz. úton,
Hídlap 1938
Nádasdladányi Nádor-csatorna-híd, Hídlap 1938

  A ma forgalmat viselő hidak közül a mezőkomáromi Sió-híd a második legidősebb: 1926-ban épült, nyílásméretét   tekintve pedig ma is a legnagyobb nyílású: 32,5 m. A Gerber-csuklós, kétfőtartós, ellensúlyos gerendahíd tervezésére 1913-ban írtak ki pályázatot, s fennmaradt dr. Zielinski Szilárd szép terve, mely hat Sió-hídra, köztük a mezőkomáromira is vonatkozott [3].

  A szakirodalom szerint a Sió-hidak később épültek meg Kovács Sebestyén Aladár és Póka Rezső tervei szerint, de lényegében a Zielinski-terv alapján épült meg. A mezőkomáromi híd valószínűleg 1926-ban épült, akkor nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő alkotásnak minősült [3, 4]. A II. világháborúban a befüggesztett  nyílást  felrobbantották, 1962-ig ideiglenes acéltartós áthidalással üzemelt a híd, s 1963-ban adták át ismét eredeti formájában a forgalomnak. A híd sajnos nincs jó állapotban, több alkalommal felmerült már átépítése [5].

  Egyedisége miatt érdemel említést az 1918-ban a Győr-székesfehérvári út 76,848 km szelvényében volt 3,9 m nyílású merevbetétes vasbeton lemezhíd [6]. Ez a híd az 1920-ban kiadott 2. sz. szabványterv alapján készült. Ennek a nem túl gyakori szerkezetnek előnye az volt, hogy  állványozása egyszerű volt.

  1928-30 között példátlanul nagy hídépítési program folyt, ennek keretében épült pl. a 61. sz. főút Malom-csatorna (7 m nyílású) hídja Cece térségében négyfőtartós gerendahídként [6]. 1944-ben ezt a hidat is felrobbantották, így csak hídlapja emlékeztet  az 1931-ben épült  hídra.  Megjegyzendő, hogy a Nádor-csatorna-híd is ekkor épült.

  Kevés terv és fotó maradt a megye legnagyobb vízfolyásán a Sárvíz-Nádor-csatornán épült hidakról. A Székesfehérvár-nádasdladányi  úton   1928-ban épült 9,0 m nyílású, kissé ferde lemezhíd  említésre méltó, mert jól látszik, hogy ekkor már ilyen nyílású hídnál  is  bátran  építettek (az 1920-ban kiadott mintaterv szerint) lemezhidat [6].

Főutak korszerűsítése során épült jelentős hidak

 

A dinnyési felüljáró építés közben [7]
A 8. sz. főút Gaja-hídja, Közútkezelő felvétele
A Sávolyi Pál tervezte kerethíd Székesfehérváron,
(Molnár Péter felvétele, Fejér Megyei Múzeum)

  1935-ben folyt a 7. és 8. sz. főút korszerűsítése, s ekkor több érdekes, jelentős híd épült, így Dinnyésnél a vasút felett, igen ferde   (45o) lemezkeret híd Sávoly Pál tervei szerint.   Építésekor ez volt hazánk legferdébb hídja. A befogott keretszerkezet alaprajzilag öt egyenes vonalú részre felbontva - lépcsős elrendezéssel - épült. A keretlábak 8,8 m magasak voltak, az áthidaló rész 1,3 m-es szerkezeti magasságú, erősen kiékelt. A híd nyílása 10,28 m volt. E hídról Harkányi János részletes ismertetést adott [7]. Ez híd is a háborús pusztítás áldozata lett, tervrészletek és a hivatkozott cikk emlékeztet Sávoly Pál zseniális tervezői munkájára.

 

  Székesfehérváron 1935-ben a 8. sz. úton a Gaján 6,0 m nyílású vasbeton gerendahíd épült, ez azért érdemel említést, mert elődje, az acéltartós  híd 1882 óta viselte a forgalmat, ám az útkorszerűsítés miatt új nyomon új hidat kellett építeni. Meglepő, hogy  gerendahídként  épült,  ilyen  kis  nyílással. 1940-ben az árvíz bebizonyította, hogy a hidat át kell építeni, ekkor készült a megszélesítve ma is álló ú.n. Hármas-híd (4+13+4 m nyílással). A konzolos gerendahíd a későbbiekben a Sárvíz-Nádor típus-hídjává vált, igaz, hogy nem öt bordával, mint ez [8]. Erről  a hídról is,  mint a jelentős vasút feletti és Sárvíz-Nádor-csatorna hidakról egyedi hídleírásban is beszámolunk.

 

  A 7. sz. főút korszerűsítése is 1939-41-ben folyt. Ekkor épült a celldömölki és a komáromi vasútvonal felett  Sávoly Pál két igen gazdaságos kerethídja. A 7,0 m nyílású 40 cm falvastagságú karcsú hidak négy évet sem éltek meg épségben. Felrobbantásuk után sem csuklottak össze, újjáépítésük 1947-ben történt meg [9].

 

Háborús pusztítások, újjáépítés

 

A dinnyési felüljáró elbontás előtt
(Juhászné Viniczai Ágnes felvétele)
Az örspusztai Sárvíz-híd napjainkban, Bíró János felvétele

  A II. világháborúban a megye 43 vasbeton szerkezetű hídját pusztították el, köztük a dinnyési felüljárót és öt Nádor-csatorna-hidat [11].
A jelentősebb vasbeton hidak közül egyedül a 8. sz. úti Gaja-híd maradt épségben. Az 1945 előtt épült 3-8 m nyílású lemezhidak közül ma már csak 23 szolgálja a forgalmat.

 

  Elsők között (1946-ban) - a 7. sz. út fontossága miatt - Dinnyésnél a vasút feletti hidat építették újjá. Érdekes, hogy nem az eredeti tervek szerint épült újjá a híd, hanem az alapok felhasználásával, kétfőtartós - alaprajzban szokatlan elrendezésű - konzolosan túlnyúló kerethidat tervezett Verő Imre. A  felszerkezet  lemezét  középen  hosszborda merevítette, keresztirányban pedig a hídtengelyre merőlegesen 8 kereszttartó épült. A híd teherbírása az 1950-ben kiadott Hídszabályzat szerint elégtelennek minősült, több alkalommal készült statikai felülvizsgálat,  erősítését  azonban  az 1966-ban készült szélesítéskor sem sikerült érdemben javítani (csökkentett „C”), ezért és állapotromlása miatt 1987-ben átépítették. Különleges egyedi alkotás volt az 1946-ban épült híd, az egyedi hídleírásban további  részletek találhatók [12].

 

  1947-ben   elkészült Cecén az új Sárvíz-híd háromfőtartós, konzolos gerendahídként   (4,1+17,4+4,1 m) dr. Székely Hugó tervei szerint. Erről a hídról is egyedi hídleírás szól részletesen.
 

A szomszédainál karcsúbb nagyhörcsöki Sárvíz-híd. Bíró János felvétele

 

  1948-ban  adták át a forgalomnak a 6. sz. főúton a 20 m nyílású, ú.n. Sörkevári Váli-víz-hidat. A Menyhárd István tervei szerinti   újjáépítés érdekessége, hogy a Zielinski hídhoz hasonló a felszerkezet, ám az egyik tönkrement hídfő helyett karcsú keretláb épült [13].

 

  Szabadbattyánban 1949-ben lett kész a (17 m nyílású) Sárvíz-híd, ez a Váli-víz-hídhoz hasonlít, csak ennél „szabályos” kétcsuklós kerethíd épült [13] .

 

  A sárszentmiklós-örspuszta közötti Sárvíz-híd (itt állt  a  nevezetes Monier-híd) kétfőtartós, konzolos gerendahídként épült újjá 1949-ben (5,2+15,1+5,2 m) az ÁMTI tervei szerint.

 

  A székesfehérvári Gaja-hídhoz hasonló híd még kettő épült a Sárvízen: 1953-ban Kálózon és 1960-ban a Sárbogárd-nagyhörcsöki úton [13]. A kisebb hidak általában az eredeti tervek szerint, vasbeton lemez felszerkezettel épültek.

 

Az ős Hoyer-tartós szári közúti felüljáró, Hargitai Jenő rajza

Előregyártott, feszített és újszerű hídépítések

 

  1951-ben  Száron (ma 8113 j. út) a hegyeshalmi vasút felett (a háborúban elpusztult 13 m nyílás híd helyén)  négy  db  Hoyer feszítési rendszerű  előregyártott  gerendából  felszerkezet épült együttdolgoztató vasbeton lemezzel és kereszttartóval. Ez volt  hazánkban a második előfeszített gerendás híd [14, 15, 16, 17].

 

  Érdekes,  hogy 1951-52-ben a 6. sz. főút   korszerűsítése során (Dunaújvárosnál,  Dunapentelénél)  három vasút feletti műtárgy  épült  Bölcskei Elemér   irányításával készült  tervek  szerint,  s mindhárom monolit vasbeton szerkezet volt (folytatólagos lemez, Gerber-csuklós,  V  lábú  keret), pedig  Bölcskei  Elemér volt a hazai előregyártás úttörője.

 

  Mindhárom hídról  az  egyedi  leírások  között lesz  szó,  az    1951-ben épült V lábú hídról külön is szólni kell, mert a megyében az M7 autópályán és egy vasútvonal felett is ilyen híd épült [18, 19].

 

V-lábú kerethíd a 6. sz. főúton, építés közben. Az Uvaterv felvétele
A 7. sz. főút kerethídja Polgárdinál. Az Uvaterv felvétele (elbontva)
Előregyártott, feszített lemezsávos híd  a sárszentmihályi vasútállomási úton, Hargitai Jenő rajza
Fordított T tartós híd Belsőbárándnál, a Dinnyés-kajtori-csatornán, Hargitai Jenő rajza

  Karcsú, gazdaságos, esztétikus a „V” lábú híd, maximális pozitív  nyomatéka kb. 3/4-e,  negatív nyomatéka kb. fele  a  kétcsuklós  kerethídénak [18].

 

  A 81. sz. út korszerűsítése 1951-ben folyt. Új nyomon csupa kerethíd épült, Móron a 81. sz. út feletti műtárgy is [13].

 

  Vasútvonalak  felett  újabb  hidak  épültek,  így 1952-ben Polgárdinál. A típusszerkezetnek nevezhető kétfőtartós, konzolos kereten korróziós károk jelentkeztek, 1984-ben új, kétnyílású, előregyártott gerendás híd épült. Talán meg lehetett volna menteni az alig 30 éves hidat [13].

 

  1953-54-ben Mezőfalván  a polgárdi hídnál jóval kisebb: 4,5+12,3+4,5 m nyílású, ugyancsak kétfőtartós, konzolos keretszerkezet épült. Figyelemreméltó a konzolvégre támaszkodó 3,5 m hosszú kiegyenlítőlemez, s érdemes összehasonlítani a két híd esztétikai megjelenését [13].

 

  A pálfai bekötőúton  1960-ban kéttámaszú, konzolos lemezkeret híd épült.

 

  1960-ban a Sárszentmihály vasútállomási úton a Malomcsatorna 6,9 m nyílású hídját a teljes felszerkezet előregyártásával építették újjá: 18 db 50x40 cm keresztmetszetű előfeszített tartó készült, keresztirányban 30 cm-enként 14 cm átmérőjű takaréküreggel, Knebel Jenő irányításával, Királyföldi Lajosné  tervei  szerint.  A  tartókat  keresztirányban Freyssinet  rendszerű  utófeszítéssel  dolgoztatták együtt [13, 17, 27]. A szakirodalomban alig ismert kis hídról készített minisztériumi kiértékelésben az áll,  hogy 10 hónap alatt épült 54 ezer Ft/fm költséggel, „további alkalmazásra a gyártáshoz és szállításhoz szükséges gépi berendezések hiánya miatt nem került sor” [20]. A híd jó állapotú, az eltelt 45 évben semmi különös gondoskodást nem igényelt.

 

  Az üzemszerű előregyártás - Mistéth Endre elgondolása alapján - 1957-58-ban 2-10 m nyílású, fordított  T  keresztmetszetű tartókkal indult, az első, ilyen felszerkezetű hidak 1959-ben  épültek [17, 21].  Fejér  megyében az első „fordított T-tartós” hidak 1962-ben épültek (a mai 6209 j. és 8127 j. úton) 7,0 illetve 3,6 m-es nyílással.  Összesen 55 híd  felszerkezete  épült ilyen  gerendákkal 5583 m2 felülettel.

 

  A 10 m-nél hosszabb hidak építésében is jól használható volt ez a tartórendszer több, (általában három) nyílású cölöpalapozású, fejgerendás kialakítással. Az első ilyen híd 1963-ban a Dinnyés-Kajtori-csatornán épült (a mai 6214. j. úton). További öt híd készült ilyen kialakítással, az utolsó Enyingen 1977-ben. FT tartós híd 1986-ban épült utoljára [13].

 

Autópálya hidak, előregyártott hídgerendák nagyobb nyílású hidaknál

 

Az M7 autópálya feletti gyalogos híd építés közben, és készen. Az Uvaterv felvétele
Az M7 autópálya táci csomópontjának íves alaprajzú műtárgya, az Uvaterv felvétele
A 6. sz. főút műtárgya Százhalombattánál,
Gyukics Péter felvétele
Az Úrhidára vezető út 1,690 km szelvényben lévő híd EHG/F tartókkal épült (2002) Közútkezelő felvétele

  Gyorsforgalmi utak építése a megyében 1959-ben a mai 1. sz. főút nyomvonalán kezdődött. A Fejér megyei szakaszon hat híd épült, közte 1961-ben a háromnyílású szári felüljáró a hegyeshalmi vasútvonal felett, erről a hídról az egyedi hídleírások közt lesz szó. Az M1 autópálya kiépítése - nem az előbb említett autóút bővítésével - 1977-79-ben készült el.

 

  Az  M7 autópálya építése a megye vasbeton hídépítésében külön korszak volt. Egyedi tervezésű, esztétikus, túlnyomó részben monolit vasbeton hidak épültek, változatos pillérkialakítással és szerkezettel: keretek, boltozatok, lemezhidak.

 

  A vasutak fölött háromnyílású feszített hidak épültek, egyvágányú vonalak fölött feszített hídgerendákkal, kétvágányúak fölött monolit szélső nyílások közé függesztett,  helyszínen  előregyártott  tartókkal  vagy utófeszített többcellás vasbeton szekrénnyel [22, 23].

 

  Az autópálya fölötti hidak egy ütemben, az autópályát átvezetők pedig egy vagy két ütemben épültek. Első ütemben 1965-70-ben a bal pálya, második ütemben a jobb pálya épült [24]. Az autópályák hídjairól külön fejezetben találhat információkat az olvasó.

 

  1969-ben a 6. sz. főút Százhalombattát elkerülő szakaszán háromnyílású (17,0+22,5+17,0 m), kéttámaszú tartók sorozatából álló, többcellás, vasút feletti híd épült.   Különlegessége ennek a hídnak a pillérkialakítása is.

 

  1973-ban Úrhidán ritkán alkalmazott, kétfőtartós 18,0 m nyílású monolit vasbeton híd épült a Nádor-csatornán.

 

  A közúti hidak felszerkezetének előregyártott kivitelben való építése 1971-től vált széles körben lehetővé, amikor már a 10,0 m-nél nagyobb nyílások áthidalására alkalmas EHG (előregyártott hídgerenda) tartók gyártása megkezdődött. Ennek a hídgerendának fejlesztett  változatával (EHGE) épült,  mégpedig az alépítmény  előregyártásával  is  Kápolnásnyéken, hazánkban az első teljes előregyártású híd az M7 autópályához csatlakozó forgalom levezetésére, a Budapest-murakeresztúri vasút és a 7. sz. főút felett 1975-76-ban [25]. Az ötnyílású (2x14+3x20 m), 96,6
m hosszú híd - az autópálya hidak figyelmen kívül hagyásával  - Fejér megye legnagyobb felületű hídja
(1142 m2). Építése nagy vállalkozás volt. Az alépítmény előregyártását is meg kellett oldani, s az elemek beemelése (40 t közúti és vasúti gőzdaruval) látványos, nem szokványos feladat volt. Az oszlopok 8-12 m hosszúak, 13-19 t súlyúak, a szerkezeti gerendák 12,6 m hosszúak, 20,6 t súlyúak voltak [13, 25].

 

  Az előregyártott hídgerendák újabb, korszerűsített változata a EHGT, 1975-ben készült el. Fejér megyében 1980-ban épült először (a 8203 j. úton) egy 22,1 m nyílású híd.

 

  1981-ben   a 61. sz. főúton a cecei Sárvíz-híd épült át ilyen előregyártott tartókkal, három nyílással, 41 m hosszban [13].

 

A teljes előregyártással épült híd Kápolnásnyéknél, Gyukics Péter felvétele

 

  1982-ben a 81. sz. főút felett épült - az akkori 8. sz. főút új szakaszán - háromnyílású műtárgy 22,7 m-es középső nyílással [13].

 

  A 7. sz. főúton két nevezetes vasút feletti híd is ilyen felszerkezettel épült át Polgárdinál 1984-ben két nyílással, 43 m hosszal, és Dinnyésnél 1987-ben, három nyílással. Ennek a hídnak a középső nyílása 30,0 m, ez a megye legnagyobb nyílású, EHGT gerendával épített hídja [13].

 

A 7. sz. főút dinnyési, vasút feletti hídja, Molnár István felvétele

 

  EHGT tartós felszerkezetű híd kilenc van a megyében, összfelületük 4150 m2.

 

  Kisebb (2-12 m) hídnyílások áthidalására 1974-77 között dolgozta ki az Uvaterv a KCS előregyártott vasbeton  tartós felszerkezet tervét. Fejér megyében 1981-95 között hét ilyen híd épült, 4-7 m nyílással. A Székesfehérvárt elkerülő út építése kapcsán 1999-2005  között három FCI tartós és 2003-2005-ben kilenc EHG/F tartós, többnyílású híd épült. (A darabszám osztottpályás híd esetében pályánként értendő.)

 

Sárvíz-híd a 61. sz. főúton, Cecénél, Bíró János felvétele

 

  Az EHG/F típusú tartókkal épült legnagyobb nyílású híd 26,0 m, az FCI tartóval épültek közül 31,6 m.

 

  Ezekről a hidakról külön is szó van ebben a könyvben. A 8. sz. főút Csórt elkerülő szakaszán épülő hidakról külön fejezetben esik szó.

 

  Fejér megye vasbeton hídépítésének több mint 115 éves történetéből csak néhány jellegzetes, kiemelkedő alkotásról szóltam. Hargitai Jenő egyedi hídleírásaiban (külön lista is található a mellékletek között) jóval több híd építéséről van információ, s a hídlapok, tervek további kutatásra adnak lehetőséget.

 

  Az M6 autópálya épülő vasbeton hídjairól - röviden - az autópálya hidak fejezetben van szó.

 

  Az önkormányzati hidak vasbeton hídjairól Székesfehérvár hídjainak ismertetésében és az önkormányzati hidakról szóló fejezetben történik említés. Természetesen a vasúti hidak között is számos vasbeton híd van, ezek közül csak egy-kettőről történik külön fejezetben említés.

 

  Komoly feladat ezen vasbeton hidak üzemeltetése és fenntartása is, a hídvizsgálatok eredményei a hídnyilvántartásban,  az  időszakos  hídvizsgálatok szakvéleményében tanulmányozhatók. A hidak mosásáról, károsodásáról, javításáról néhány fénykép, s az egyedi hídleírások adnak tájékoztatást.

 

dr. Tóth Ernő    

Irodalom:  

[1] Tóth Ernő dr. - Molnár István: A sárbogárdi vasbeton Nádor-csatorna-híd nyomában, KMSz. 1994., 5. sz.

[2] A híd törzskönyve és Hargitai Jenő hídleírása, Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény.

[3] Zielinski hagyaték Közlekedési Múzeum Hidak Somogy megyében (szerk. dr. Tóth Ernő) Kaposvár, 2005.

[4] M. Gombos: Balkenbrücken in Ungarn, IVBH kongresszus, Paris 1932.

[5] A mezőkomáromi Sió-híd (6402 j. út 12,027 km) törzskönyve, iratai Közútkezelő hídtervtára, Székesfehérvár

[6] 1938 évi hídlap, Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény.

[7] Harkányi János: Hídépítések a Budapest-gráci állami közúton, Technika, 1939. 1. sz.

[8] Juhászné Viniczai Ágnes: Székesfehérvár útjai és hídjai, Székesfehérvár, 1997.

[9] Hargitai Jenő egyedi hídleírása, Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény.

[10] Mihailich Győző dr.: Kő- beton, vasbeton és fahidak, Ábra és tervgyűjtemény, Budapest, 1922.

[11] Kimutatás a felrobbantott 2,0 m-nél nagyobb nyílású hidak, Fejér megye, 25/1945 ügyirat, Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény.

[12] A dinnyési felüljáró tervei, iratai, Közútkezelő hídtervtára, Székesfehérvár.

[13] Több hídra vonatkozóan: Közútkezelő hídtervtára és Hargitai Jenő egyedi hídleírása.

[14] Bölcskei Elemér: Előregyártott vasbeton hídszerkezetek, MSz. 1953. 3. sz.

[15] Gnädig Béla: A feszítettbeton és előregyártás, MSz. 1955. 4-5. sz.

[16] Tarpai Gyula: Feszített szerkezetek a magyarországi közúti hídépítéseknél, MSz. 1958. 6. sz.

[17] Apáthy Árpád: Feszített hidak az országos közutakon, KMSz. 1993. 5.

[18] Bölcskei Elemér: V-lábú szerkezetek, MSz. 1951. 6. sz.

[19] Balázs Zoltán: Az M7 autópálya hídjai, Uvaterv Műszaki Közlemények, 1976. 3. sz.

[20] Kísérleti hidak értékelése, KPM kézirat 1965., KIG archívum.

[21] Apáthy Árpád: Kishidak korszerűsítésének időszerű kérdései, MTI, 3808, 1960.

[22] Kemény Ádám - Kisteleki Antal: Az épülő M7 autópálya hídjai, MSz. 1968 12.

[23] Balázs Zoltán: Az M7 autópálya hídjai, Uvaterv Műszaki Közlemények, 1976. 2. sz.

[24] Szabó László: Fejezetek és dokumentumok a magyar autópályák üzemeltetésének és fejlesztésének történetéből, Budapest, 1999. Állami Autópálya fejlesztő és kezelő Rt.

[25] Kerényi György: A kápolnásnyéki felüljáró tervezése és építése, Uvaterv Műszaki Közlemények, 1977. 1. sz.

[26] Balázs György dr.: Beton és vasbeton II., Akadémiai Kiadó, 1995.

[27] Baksay Zoltán és munkatársai: Közúti hidakkal kapcsolatos kutatások, mérések és vizsgálatok, az UKI 1950-65 közötti tevékenységéről készített beszámoló.

 

 


Internetre szerkesztette: André László. Oldalaink megtekintéséhez Internet Explorer böngészőt és 800*600-as vagy 1024*768-as képernyőfelbontást javaslunk.