 |
| Jármos fahíd
terve a Sárvízre Cecén (1818/19) [19] |
Székesfehérvár hídjai a 18. század végéig faszerkezetűek voltak,
ekkor indult meg ezek helyett boltozatok, csatornák építése, ám még
1824-ben is 57 fahíd állt [1]. A város hídjairól önálló, részletes
ismertetés olvasható e könyvben, ezért inkább a megye többi
fahídjáról szólunk.
A középkorban biztosan
használták a római utakat, ám újakat is építettek, használtak, s
azokon is kellett hidakat építeni.
Nyilvántartások, megbízható
térképek csak a 18. századból álltak rendelkezésre, ám utak és hidak
mindig kellettek, ezért voltak is.
 |
| Cece a
Sárvíz rendezése után (1865) Hadtörténeti Intézet és
Múzeum |
 |
| Ilyen hidak
álltak a Sión a 20. század elején, dr Cholnoky nyomán |
 |
| A 811.
(akkor 805.) sz. főút 27,261 km szelvényében lévő
vastartós, fapallós híd, Hídlap 1938 |
 |
Enying,
Csíkgát-patak provizóriuma
(újjáépült 1955-ben) |
 |
| A
nagyhörcsöki Nádor-csatorna ártéri provizóriuma csak
1967-ben épült újjá, Hídlap, 1958 |
 |
| A
Dinnyés-kajtori-csatorna hídja a
Seregélyes-szabadbattyáni úton, 1963-ban átépült,
Hídlap, 1958 |
 |
| A
Fehérvárcsurgó-magyaralmási út 0,730 km szelvényében
lévő híd 1958-ban, (1964-ben átépült) |
 |
| A
Biatorbágy-alcsútdobozi út Szent László-patak hídja
1974-ben épült át. Hídlap, 1964 |
 |
| Balinka
dűlőúti fahídja 1964-ben, Hídlap, Fejér Megyei
Közlekedési Felügyelet |
 |
| Gyalogos híd
Szabadbattyánban, Gyukics Péter felvétele |
Egy 1766-ban készült kimutatás 86
fahídról és 12 kőhídról ad számot, településenkénti részletezéssel
[2]. A fahidak felülete 1692 m2, viszonylag kicsi volt az átlagos
nagyságuk, ám nem szerepel ebben az adatban a megye összes hídja,
hisz az I. katonai felmérés (1783-84) térképszelvényein 144 híd
számolható meg [3].
1818-ból fennmaradt egy részletes felmérés, ebben 543 fahíd
szerepel és 132 kőhíd [4]. Meglepően nagy ez a szám, ennek oka az,
hogy az átereszek (2 m-nél kisebb nyílásúak) is szerepelnek.
A Sárvíz rendezése 1811-ben kezdődött meg [5], eddig a Sárvíz
szinte átjárhatatlan volt, Cecénél azonban már az I. katonai
felmérés idején hidat jelölt a hadmérnök és 1818-ben külön töltést
épített négy megye (Fejér, Tolna, Somogy, Veszprém) [6]. Az ide
tervezett jármos fahíd terve fennmaradt [7]. A vízrendezés után a
Sárvízen máshol is épültek hidak.
A megye Sió-hídjáról tanúskodik a
Hydweg név 1344-ből, a híd vámtétele 1776-ból [8,9]. 1914-ben dr.
Zielinski Szilárd az ősi - 1800 éves múltú - híd
vasbetonszerkezetűre való építését tervezte meg [10], ez később
(1927-ben) épült meg.
A 19. század végén - a megyében
1890-től - indult meg a vasbeton hidak építése [11]. Ettől az időtől
kezdve a nagyobb vízfolyásokon - Sárvízen is - a fahidakat
fokozatosan felváltották a vasbeton hidak. Megjegyzendő, hogy
vas/acél híd a közutakon csak néhány (Úrhida, Székesfehérvár) épült,
a vasútvonalakon azonban a Sárvízen (Nádor csatorna) és a Gaján is
a vasút építés kezdetén (1861-től) épített fahidakat állandó
szerkezetűre építették át. Nincs teljeskörű nyilvántartás az
országos (korábban állami, törvényhatósági és vicinális) utak
hídjairól, csak 1938-tól maradt fenn né hány út tételes kimutatása,
eszerint a főutak 50 hídjából csak négy volt vastartós, fapallós
[12].
1944-45-ben a megyében 89 híd
pusztult el [13], ezek közül nyolc vastartós fapallós és egy fahíd
volt, ebből az látszik, hogy a megyében nem volt jelentős a fahidak
száma.
A közlekedés biztosításához
ideiglenes hidakat (provizórium) kellett építeni, vagy a sérült
hidat ideiglenes járhatóvá tették. Előbbi megoldást 23 hídnál,
utóbbit 18 hídnál alkalmazták [12]. Meglepő, hogy 20 hídnál
ideiglenes megoldást sem alkalmaztak. Az ideiglenesen
helyreállított kisforgalmú hidak közül néhány hosszú évekig
kisteherbírású fahíd volt.
1964-ből áll rendelkezésre
teljeskörű hídnyilvántartás. E szerint az országos közutakon 253 híd
közül négy volt részben vagy egészében faszerkezetű. Országos
viszonylatban ez kedvező arány [14].
A tanácsi utakon 310 híd közül
viszont 141 volt faanyagú [15]. 1974-ben a 287 tanácsi híd közül már
csak 92 volt faszerkezet, 1989-ben pedig 220 hídból már csak 32
[16].
A fahidak számának csökkenése
kedvező, mert ezek leromlása viszonylag gyors, fenntartásuk állandó
gondoskodást igényel.
A fahidak gyalogos és kerékpáros
hídként kedveltek a megyében, kastélyparkokban is találhatók szép
példák.
dr. Tóth Ernő
Irodalom:
[1] Juhászné
Viniczai Ágnes: Székesfehérvár útjai és hídjai,
Székesfehérvár, 1997.
[2]
Fejér Megyei Levéltár Közgyűlési irata, 1766. 33-86. sz.
[3]
Hadtörténeti Múzeum és Levéltár
térképgyűjteménye.
[4]
Fejér Megyei Levéltár,
Közgyűlési iratok. 1818. 2. köteg 852. sz.
[5] Vizeink krónikája (szerk. Fejér László), Vízügyi Múzeum, Levéltár és
Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001
[6] Tenk Béla:
Vízszabályozások Tolna megyében a XVIII. században, 1936.
[7] Karoliny Márton: Tolnai utak, Szekszárd 1982
[8] Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára, Akadémiai Kiadó, 1978
[9] Frisnyák Zsuzsa: Út-, híd és révvámok Magyarországon (1853-1890) Közlekedési Múzeum Évkönyv. VIII.
[10] Hidak Somogy megyében (szerk. dr. Tóth Ernő), Kaposvár 2005
[11] Tóth Ernő dr.-Molnár István: A sárbogárdi vasbeton Nádor-csatorna-híd nyomában.
KMSz., 1994. 5. sz.
[12] Hídlapok, 1938., Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény
[13] Kimutatás a felrobbantott 2 m-nél nagyobb nyílású hidakról 1945., ÁÉH.,
Kiskőrösi Közúti
Szakgyűjtemény
[14] Csoportos hídnyilvántartás, 1964., Közútkezelő hídtervtára, Székesfehérvár.
[15] Pintér
Lajos: A Fejér megyei útfelügyelet működésének
tapasztalatai. Városi Közlekedés, 1977. 6.sz.
[16] UTORG hídstatisztika,
1989., UKIG archívum.
Martonvásár
kastélypark gyaloghídja, Gyukics Péter felvétele
|
