Boltozatok

  Fejér megyében a római kori úthálózaton nagyobb vízfolyások fölött fahidak voltak, nem zárható ki azonban, hogy elsősorban a limes úton épülhettek boltozott hidak. Régészeti feltárások eddig olyan céllal nem történtek, hogy ezt igazolják [1].

Százhalombatta "római" hídja napjainkban, Gyukics Péter felvétele	Vál hídjai 1784-ben, az I. katonai felmérésen, Hadtörténeti Intézet és Múzeum

 Százhalombatta, az Adony melletti Váli-víz, Baracs hídja a limes úton, Ráckeresztúr Szent László patakon épült hídja és Vértesacsa hídja él az emlékezetben római kőhídként [2, 3, 6]. Ezekre a hidakra még visszatérünk, de lássuk először, hogy boltozatok építése hogy alakult a megyében.

  1766-ból fennmaradt egy (latin nyelvű) kimutatás, mely 12 boltozott műtárgyat sorol fel Móron, Pentelén (2 híd), Baracson, Battán, Tárnokon (2 híd), Etyeken (2 híd), Bicskén, Acsán (2 híd) [4]. Ezek közül méretével kiemelkedik a postaút Battán áló 44 öl hosszú hídja és a tárnoki  egyik híd, mely 25 öl hosszú volt. Mindkét híd szélességét Johannes Fiatlus szuperintendens 2 öl szélesnek jegyezte.

  A kőhidak között nem szerepel a ráckeresztúri, ez azonban egyértelműen még nem zárja ki, hogy korábban nem lehetett boltozat, hisz a baracsi hidat,  a mellette álló csárdával együtt kőhídként tartották számon, pedig abban az időben, amikor a helynévkutatás folyt (1864), a baracsi biztosan fahíd volt [2, 5].

  Székesfehérváron 1779-től biztosan épültek boltozott kő- illetve téglahidak: a Palotai kapunál lévő, a külső Palotai kapun túli (1783) és a Budai kapunál 1796-ban a Szent János híd,   mely korábban Király-hídnak nevezett hosszú fahíd volt [7]. Székesfehérvár hídjainak  történetéről  külön  fejezet  szól  ebben  a könyvben,  ezért  itt  részleteket  nem  szükséges említeni.

Velence kétnyílású boltozata 1818 előtt épült, Hídlap, 1958, Közútkezelő tervtára	A Váli-víz hídja a baracskai vasúti töltésben, 100 éves korában, dr. Gáll Imre felvétele, 1961

  1818-ban ismét készült felmérés a megye hídjairól [5].  Ebben  meglepően  sok: 132 kőhíd szerepel, közülük a közösséget szolgálta 97 és birtokosok tulajdonában volt 35. A kőhidak aránya ekkor 20 % volt a megyében.

  Érdekes néhány adatot ismertetni ebből a kimutatásból, dr. Gáll Imre jegyzetét is figyelembevéve [9]. Acsákvári járásban 31, a bicskeiben 40, és a sármellékiben 61 boltozat volt. Legalább öt öl (közel 10 m) hosszú híd   a sármelléki járásban 19, a csákváriban 4, a bicskeiben pedig hat volt.

A martonvásári kastélypark boltozata, Gyukics Péter felvétele	Az alcsútdobozi kastélykert szép boltozata napjainkban, Bíró János felvétele

Kápolnásnyék, Verebi-patak kőboltozata 1938-ban, Hídlap, Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény

A 6. sz. főút 76,415 km szelvényében lévő téglaboltozat mellvéddel..., Hídlap 1938. Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény

...és napjainkban, Gyukics Péter felvétele

A Székesfehérvár és Zámoly közötti téglaboltozat, Hídlap 1964 Közútkezelő tervtára

Pázmánd, Verebi vízfolyás boltozata, Hídlap, 1964. Fejér megyei Közlekedési Felügyelet

Vál boltozott hídja 1961-ben, dr. Gáll Imre felvétele

Székesfehérvár Kállómalom hídromja 1963-ban (elbontva), dr. Gáll Imre felvétele

A b. sz. főút felhagyott szakaszán álló boltozat 1963-ban, dr. Gáll Imre felvétele

...és napjainkban, Bíró János felvétele

Velencei képeslap a "Nagyhíddal" (1920), Tóth Ernő gyűjteménye

Az 1818 előtt épült boltozat az új híd mögött (1975-ben elbontva) Hídlap, 1964. Közútkezelő tervtára

Pátka Császár-víz hídja 1963-ban árvíz során elpusztult, Közútkezelő tervtára

  Kiemelendő ezek közül a sármelléki járásban: Battyán (ma Szabadbattyán) 7 öl hosszú hídja a postaúton, Bodajkon  és  Móron  egy-egy 8 öl hosszú, Csóron  az ”országútban” álló  18 öl hosszú  és 3 öl széles u.n. ”Magas kőhíd” , Inotán egy 21 öl hosszú és 5 öl széles, a csákvári járásban: Velencén 11 öl hosszú és 4 öl széles kétnyílású (”két sipra”), Seregélyesen egy 7 öl hosszú, 4 öl széles, Sárosdon 7 öl hosszú, 4 öl széles, a bicskei járásban pedig Batta 67 öl hosszú hídja, Martonvásár 30 öles, Baracska 15 öles és Ráckeresztúr 8 öles boltozata [5, 9].

  A három járásban Székesfehérvár és az uraságok építette hidakon kívül 37 településen volt kőhíd.

  A boltozatok számában 2,0 m-nél kisebb nyílású műtárgyak is szerepelnek, ezért is jóval több az 1818-ban felmért hidak száma az 1766-ban összeírtnál, illetve az I. katonai felmérésen szereplőnél.

  A boltozatok  száma 1818-ban mindenképpen említésre  méltóan magas, jól jelzi,  hogy  a  megye vezetői és a földbirtokosok is időben elismerték az állandó hidak építésének fontosságát.

  Székesfehérváron is sorra épültek boltozatok, így 1818-ban építették át a Hosszú-hidat a Gaján. A ”Nagy Templom fundamentum kövei maradványából” építette  Riedler  József  kőművesmester  és  Fiedler Mihály főpallér.

  A városban 1821-ben 22 kőhíd volt  [7].

  Feltétlenül  említésre méltó, hogy az  1775 utáni években Martonvásáron a kastélyparkban igényes, szép háromnyílású boltozat épült, mely ma is dísze a parknak [3].

  1839-ben négy fontos kereskedő út hídjairól készített felmérés   is tájékoztat a boltozott hidakról [10]. Eszerint a Székesfehérvár-Lepsény közti úton négy kőhíd volt (3 öl hosszúak), a Székesfehérvár-Tétény  közti  úton Pákozdnál két 3,5 öl nyílású, Sukorón 5 öles, Velencén és Baracskán 3,5 öles, Tárnokon két híd, az egyik 4 öles és 17 kisebb áteresz méretű kőhíd, a Tétény-földvári úton Tárnokon három kőhíd, a Bentán kétnyílású, Ercsinél pedig 4 öl hosszú. Meglepő, hogy ebben az időben a többi fahíd volt. A Székesfehérvár-inotai úton a város határában egy kétnyílású, 5 öl hosszú, a Szentgyörgyi csárdánál 3 öles, Csóron és Inota határában egy-egy 3 öles híd állt [3, 15]. Megállapítható, hogy a kereskedő utak egy részénél szinte mindegyik híd már állandó anyagú volt, összességében a négy úton mintegy 50 % volt a kőhidak aránya.

  Székesfehérvár hídjairól 1833-ból van tételes kimutatás. Ebben a régi budai sorompótól a kisfaludi határig hat, a móri sorompótól a keresztesi határig két kőáteresz, a palotai sorompótól a Hosszú-híd (1818-ban épült) Hosszú 4,5 öl széles. Ezenkívül még egy kőhíd (2 öles) és három áteresz szerepelt.

  A már említett - 1821-ben készített - nyilvántartásból tudjuk, hogy több (22) kőhíd volt a városban. Az 1836-ban illetve 1839-ben készített kimutatások a Helytartó Tanáccsal 1832. október 2-án kelt rendeletére készültek a ”nevesebb utakról és hidakról” [11].

  Érdekes az a megállapodás, melyet a vármegye közgyűlése Pátzelt  Antal  kőművessel és Geiszt János
kőfaragóval kötött, átalányáron történő hídépítésre. Pl. egy ”4 láb széles és ehhez kívánatos hosszúságú kőhíd 45 forintért” készült [3].

  A vasútépítés során már korán,  tekintélyes méretű boltozott hidakat építettek, így Baracskánál egy 6 öl (11,38 m) nyílású hidat, melyet 1941-ben szélesítettek. Ez ma is hordja a töltés és a vasúti forgalom terhét [3].

  Nemcsak a Buda-murakeresztúri vonalon, hanem pl. a Komárom felé vezetőn is 1860-ban három (2,8-3,9 nyílású), a bicskei vonalon öt 3 m nyílású boltozat épült [12].

  Martonvásáron kívül a megye több kastélyparkjában  is áll több, 100 évnél idősebb boltozat, például az alcsútiban  1881 óta [13].

  Alispáni  jelentésből  tudjuk,  hogy 1887-ben az Alcsut-etyeki úton öt kőboltozat épült, melyhez a követ József főherceg uradalma adta és szállította [14].

  Átfogó nyilvántartás a boltozott hidakról az 1839 utáni időből sajnos nem áll rendelkezésre, ezért becses forrás az 1938-ból fennmaradt néhány állami út (6., 71., 8., 62., 81., 86., 806.) nyilvántartása és hídlapjai, melyek szerint 51 hídból 23 volt boltozat. Az építés éve sajnos nem minden hídnál szerepel, a hidak mérete, a teherbírás szempontjából fontos adat azonban igen [15].

  A boltozott hidak számának csökkenése a gépkocsi-közlekedés és a vasbeton hídépítési alkalmazásával  (a megyében 1890-től) megindult, a boltozatok száma azonban a II. világháború idején még jelentős volt. Ezt jelzi, hogy az 1944-45-ben felrobbantott 89 híd közül 29 boltozat volt [16].

  A teljeskörű csoportos hídnyilvántartás 1964-ben - az országos közutakon - 253 hídból 52 boltozatot tartalmaz [17]. A tanácsi utakon ebben az időben (1965) 310 hídból 75 boltozat volt [18].

  Négy évtizede tehát Fejér megyében még 127 boltozat szolgálta a közúti közlekedést.

  Az egyes hidak története jórészt feltáratlan. Dr. Gáll Imre alapvető művében csak néhány hídról van szó, pedig írásához kiterjedt levéltári kutatást folytatott és sok ”régi” hidat a helyszínen is megvizsgált. Baracska vasúti boltozatáról, a Martonvásár kastélyparkjában álló boltozatról már szóltam, ezenkívül Sukoró   (1851-ben épült) Székesfehérvár kálló malomnál lévő romos boltozatát, Vál (1850 körül) és Velence (1800 körül épült)  kétnyílású  és  Vereb  különleges  kialakítású boltozatát ismertette [3].

  Megvizsgálta továbbá a 6. sz. főút két hídját (Ercsi és Kisapostag térsége), a 7. sz. úton Martonvásáron  a Tordai patak és Baracskán   a Váli-patak és   a Váli-víz felett  épült hidakat és Székesfehérváron a várárok csatorna hidat, a Székesfehérvár-bicskei úton  négy kisebb boltozatot, valamint 6. sz. út régi nyomvonalán a Benta malomnál (kétnyílású) és a 8. sz. főúton Csórnál az út felhagyott szakaszán lévő hidat.

A 7. sz. főút 32,621 km szelvényben lévő boltozat 1938-ban, Hídlap, Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény

és 1964-ben (1966-ban átépült)

A 7. sz. főút Váli-Víz hídja Baracskánál 1938-ban Hídlap

és napjainkban, a régi úton, Bíró János felvétele

A Sukoró és Pákozd között álló boltozat napjainkban, Bíró János felvétele

A Mór és Pusztavám között álló boltozat, Bíró János felvétele

A 811. sz. út felhagyott szakaszán álló boltozat 1964-ben, Hídlap, Közútkezelő

A sőréd-bicskei út vértesboglári hídja 1970-ben átépült, Hídlap 1964, Közútkezelő tervtára

Lovasberény Rovákja-patak-hídja napjainkban, Bíró János felvétele

Etyek Sajgó-patak feletti boltozott hídja napjainkban, Bíró János felvétele

Ercsi, Csokonai utcában 1869 óta álló boltozat és emléktáblája a zárókőben, Bíró János felvétele

Vál címeres boltozata, Molnár István felvétele

Vasbeton boltozat a 6.sz. főút 69+019 km szelvényében (épült 1951-ben), Hídlap 1964, Közútkezelő tervtára

Lőtt betonnal erősített híd, Bíró János felvétele

Isztimér, Turista utcai, felújításra váró boltozat, Bíró János felvétele

Az alcsúti kastélypark boltozata, dr. Imre Lajos ecsetrajza

  Az összekötő és bekötő utakon megvizsgálta a Kápolnásnyék-pákozdi óton a Pákozdon  és Sukorón  állót, Lovasberény  és Vál között három boltozatot, közülük  egy kétnyílásút,  Vál  és Sóskút között egy két-nyílásút, Vereben  a mellvédes Nagyárok-hidat. Ráckeresztúron nyomába eredt a ”római hídnak”, de nem találta.  Dr.  Gáll  Imre  megkeresésére e sorok írója adott véleményt. Jeleztem, hogy Pátka Császár-víz-hídja a Zámoly felé vezető úton elpusztult, továbbá azt, hogy a Velence-adonyi út 1+600 km szelvényében lévő kétnyílású boltozat mellett 1964-ben új híd fog épülni. Ez megtörtént, az építéskor csak két szárnyfalat  bontottak el,  később a községi tanács a képeslapokon is szereplő, útban nem lévő kb. 160 éves szép hidat elbontotta. E sorok íróját bántja, hogy nem tett  meg  annak  idején  többet  a  boltozatok  megtartásáért.

  1965-66-ban készült a 7. sz. főút koncentrált korszerűsítése (az autópálya szakasz építése miatt égetően fontos volt ez a munka), ennek során átépült több szép boltozat, így Martonvásáron a Tordasi-patak-híd (Szent László víz),  Baracskán az  1909-ben épült  8,0 m nyílású Váli-patak-híd és az  1860-ban épült Váli-víz  hídja felhagyott útszakaszon ma is áll, itt a 7. sz. főút korrekcióban halad [17].

  A Velencei tó északi partján vezető ősi budai út 1934-ig a 7. sz. főút része volt. Miután kiépült a 7. sz. út Kápolnásnyék-Dinnyés közötti szakasza, ez csak a helyi forgalmat szolgálta. Változatos kialakítású öt boltozat épségben maradt a II. világháborúban, közülük ma már csak az 1890-ben épült (8,735 km sz.) és a pákozdi Bella-patak boltozat áll (19. században épült).

  A Győrbe vezető 81. sz. főút 1951-ben épült teljesen új nyomon,   a korábbi hidak zömében felhagyott útszakaszokra kerültek (akárcsak Csóron) így elpusztultak, pusztulófélben vannak.

  Az országos közutakon ma csak 16 boltozat áll, közülük 100 évnél idősebb 10, nyílásuk 2,4-4,0 m. Korát,  nyílásméretét  tekintve  a  Lovasberényben (8119 j. úton) álló Rovákja-patak-híd emelhető ki.

  Önkormányzati utakon 1974-ben 54 boltozatot vettek számba [19], ez az   1965 évi állományhoz képest jelentős csökkenést mutat,   akkor 75 kő és tégla boltozat állt a tanácsi utakon [18].

  A fennmaradt hídlapok fotói sok érdekes boltozat akkori (1964 körüli) létét bizonyítják Székesfehérvárott, Gyúrón és Ercsiben.

  Külön említést érdemel az Ercsiben álló boltozat, melynek zárókövén megörökítették a tervezőt és az építés idejét. Természetesen Vál boltozatai is említésre méltóak, de hosszasan lehetne még a sort folytatni [3].

  A vázlatosan ismertetett megyei boltozattörténet azt jelzi, hogy a megye igen gazdag volt boltozott kő-
és téglahidakban, ám kevés maradt ezekből.  A múlton keseregni nem sokat használ, ám tanulni kell abból, s meg kell őrizni legalább a meglévőket. Acél hullámlemez vagy vasbetoncső behúzása az elégte-
lennek minősített teherbírású hidak alá nem igazán megoldás, a lőtt-betonos erősítés helyett inkább a boltozatra helyezett erősítő, egyben szigetelést hordozó vasbeton ív alkalmazandó.

  Örvendetes, hogy egyes községek polgármesterei, pl.  Isztiméré felfedezték, hogy idegenforgalmi látványosság is lehet egy szépen helyreállított boltozat (dr. Kerék János tervező adatközlése).

  A fejezet elején említett római korinak tartott hidak közül a százhalombattai   biztosan 1747-nél régebbi, hisz ekkor kötött a vármegye szerződést a híd javítására és átalakítására. (Lehet, hogy ekkor toldották meg egy nyílással, ezért van jelentős különbség az 1766-os és az 1818-as nyilvántartás adatai között) [4, 5]. Erről a hídról azért kell szólni, mert Százhalombatta 1950-ig Fejér megyéhez tartozott, s a híd írásos adat szerint hazánk legöregebb hídja. (Lehet idősebb is, de írásos bizonyíték nincs.) Régészeti és építészeti  (habarcs) vizsgálatok ennél a hídnál indokoltak.

  Ráckeresztúron valamilyen ok miatt  1937-ben sajnos elbontották a kétnyílású boltozatot, melyről ma is római hídként emlékeznek (háromnyílású vasbeton híd áll a helyén) [20].

  A limes mentén régészeti feltárások igazolhatják, hogy Adony környékén vagy Baracsnál római korban épített híd állt-e.

  Székesfehérvár kőboltozatai   közül ma az igazán régiek valamely csatornába beépítve a föld alatt szolgálnak, a csatornák végén megerősített, átalakított formában láthatók a korai boltozatok [3, 7].

  Idős vasúti hidak   még üzemben vannak, ezek és főleg az önkormányzati hidak fokozott gondoskodást igényelnek (Ercsi, Isztimér, Vál, Vereb). A megyében és országosan is, külön programként indokolt felmérni az idős boltozatokat, önként vállalt védelem alá helyezni  és  lehetőleg  megtartani őket, az elpusztult, átépített  hidak  emlékét pedig remélhetőleg ez az írás  és  képek  segítenek megőrizni.  Felhagyott  útszakaszon  megőrizhetők idős boltozatok, ha - mint Baracskán - van az útnak és hídnak funkciója. Kastélykertek (Martonvásár, Alcsút, Nádasdladány) boltozott  hídjai  is  figyelmet,  gondoskodást  igényelnek.

dr. Tóth Ernő

Irodalom:

[1] Visy Zsolt: A római limes Magyarországon, Corvina, Budapest 1989.
[2] Párniczky Józsefné - Pesty Frigyes helységnévtára,  Fejér megye, Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11, Székesfehérvár 1977.
[3] Dr. Gáll Imre: Régi magyar hidak, Műszaki Könyvkiadó, 1970.
[4] Vármegyei közgyűlési iratok 1766. 33. köteg 86.
[5]  Vármegyei közgyűlési iratok 1818. 3. 2. köteg 852.
[6]  Kasó Katalin: Vértesacsa, 1991.
[7] Juhászné Viniczai Ágnes: Székesfehérvár útjai   és hídjai, Székesfehérvár, 1997.
[8] Hadtörténeti Intézet és Múzeum térképtára.
[9] Dr. Gáll Imre jegyzetei az 1818-ban készült nyilvántartáshoz (1963. kézirat) Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény.
[10] Helytartótanácsi Levéltár Departementum Commerciat 1836, és 1837, 1839 évek, 1
[11]  Dr. Gáll Imre, jegyzetek, Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény.
[12]  Vasúti hidak nyilvántartása, 2005.
[13]  Az egyik boltozaton látható évszám, Molnár István közlése.
[14]  Alispáni jelentés 1887-ből, Fejér Megyei Levéltár.
[15]  Állami utak nyilvántartása és hídlapjai 1938, Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény.
[16]  Kimutatás a felrobbantott 2 m-nél nagyobb nyílású hidakról, 25/1945 ügyirat, Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény.
[17]  Csoportos hídnyilvántartás (Uvaterv, 1964), Közútkezelő hídtervtára. Székesfehérvár.
[18]  Csoportos hídnyilvántartás 1965 (kézi feldolgozás), Fejér Megyei Közlekedési Felügyelet.
[19]  Pintér Lajos: A Fejér megyei útfelügyelet működésének tapasztalatai, Városi Közlekedés, 1977. 6.
[20]  Novák József: Ráckeresztúr község története, Ráckeresztúr, 1992.

Vissza az oldal elejére