Egyedi hídleírások

Dinnyési közúti híd a Budapest-Székesfehérvár vasútvonal felett a 7. számú főút 55+425 km szelvényében

Építés éve:	1935.
Támaszköze merőlegesen:	10,88 m
Támaszköze ferdén:	16,40 m
Nyílása merőlegesen:	10,28 m
Nyílása ferdén:	15,56 m
Pályaszélesség:	0,75+6,50+0,75=8,00 m
Szerkezeti hossz:	19,40 m
Vonalvezetése:	egyenes, a vágányokat 45° alatt keresztezi
Megbízó:	M. kir. Államépítészeti Hivatal, Székesfehérvár
Tervező:	Sávoly Pál okl. mérnök, Budapest
Kivitelező:	Magyar Általános Útépítő Rt. Dési Géza építésvezető
Próbaterhelés:	1935. szeptember 30. Cser István műszaki ellenőr
Forgalombahelyezés:	1935. november 14.
Építési költség:	67.256,27 P

  A híd kéttámaszú, felsőpályás, ötfőbordás, befogott vasbeton keret.

  Mindkét hídfőnél két sorban 29 cm körkeresztmetszetű, 5,50 m hosszú, fúrt vasbeton cölöpöket alkalmaztak.  A cölöpöket betontest fogta  össze, ezek a vasúti vágányokkal párhuzamosan helyezkedtek el. A vasbeton talpas felmenő falazatot öt db borda merevítette. A földfeltöltést 14,91 m illetve 11,10 m hosszú, vasbeton bordákkal merevített, ferde szárnyfalak zárták le.

  A felszerkezet rendszere ötfőbordás vasbeton gerendás lemez szerkezet, keresztbordákkal merevítve. A főbordák vastagsága 32 cm, egymásközötti távolsága 1,23 m, kiékeléssel kapcsolódnak a vasbeton pályalemezhez és a hídfőkhöz. Szerkezeti magassága a felüljáró  tengelyében mérve  1,31 m. A pályalemezen háromrétegű ragasztott bitumenes lemez szigetelés, 4 cm védőbeton és 2 cm homokágyban bazalt kiskockakő burkolat készült. Az utólag betonozott kiemelt gyalogjáró belső szélét élvédő szögacéllal látták el. A régi típusú, vízszintes és függőleges tagozású idomacél korlátot a gyalogjáró lemez külső szélére erősítették. Az összegyűlt csapadékvizek elvezetését a kocsipálya kétoldali (7 cm-es) és hosszirányú lejtése biztosítja.

  A híd építésekor hazánk legnagyobb ferdeségű (45°) hídja volt. Alaprajzban a ferdeséget a tervező úgy küszöbölte ki, hogy a felszerkezetet lépcsősen öt egyenesvonalú keretre osztotta fel [1].

Dinnyési közúti híd újjáépítése

  Az eredeti, Sávoly Pál mérnök tervei alapján 1935-ben épített hidat a háborús események során 1944-ben felrobbantották. Az újjáépített híd szerkezete kétfőtartós, felsőpályás, konzolos vasbeton kerethíd.

  Az új hidat a régi híd helyén, a meglévő sík alapok felhasználásával építették. A híd szerkezetileg merőleges elrendezésű, az alaptestek viszont a vágányok tengelyével párhuzamosak. Így a keretlábak eltolva készültek és a főtartók egyik, illetve másik vége konzolosan támaszkodik a hídfőre. A hídfők talplemezén vasbeton  felmenőfal  épült,  ehhez  vasbeton  bordákkal merevített, 3,0 m hosszú, párhuzamos vasbeton szárnyfalak kapcsolódnak. A felmenő falazatra 2,0 m hosszú, 30 cm vastag kiegyenlítőlemez támaszkodik.  A  közbenső keretlábak  vasbetonalap tömbre csuklókkal támaszkodnak, felül pedig a főtartókhoz ívesen csatlakoznak. A híd végeken egy-egy beton folyóka, a híd ellentétes sarkainál pedig egy betonból készült üzemi lépcsőt létesítettek. A hídfők előtt és a földkúpoknál terméskő burkolat készült.

  A felszerkezet pályalemezét vég- és közbenső keresztbordák,  középen hosszborda merevíti. A főtartók 50, a keresztbordák 30 cm vastagságúak. A keresztbordák a hídtengelyre merőlegesek. A pályalemez 17 cm vastag és a bordákhoz kiékeléssel kapcsolódik. A kocsipályán szigetelés nem készült, a burkolat 5 cm vastag aszfalt. A hídpályán összegyűlt csapadékvizek elvezetését a hossz- és kétoldali keresztirányú lejtés, a 6 db víznyelő és a betonfolyókák biztosítják. A hidat kétoldalt függőleges tagozású idomacél korlát határolja, ezeket a végeknél 3,2 m hosszú beton mellvédfal zárja el.

A Verő Imre tervezte új híd 1963-ban, Közútkezelő tervtára

  A híd teherbírását 1952-ben az 1950-ben kiadott Hídszabályzat alapján felülvizsgálták, főleg a pályalemezben túligénybevételt állapítottak meg, az erősítés azonban elmaradt [2].

A híd szélesítése

  A korlátot  a  mellvédfalakkal  együtt  lebontották. A pályalemez burkolatát felbontották, helyébe 17 cm vastag perlitbetont és öntöttaszfalt burkolatot készítettek. Az aszfalt burkolat a régi kiemelt járdalemezre is áthúzódik, így lehetőség nyílt a kocsipályát 7,5 m-re szélesíteni. A pályalemez szigetelését aluminium fóliával végezték. A kocsipálya szélén vezetőkorlát és 1,25 m széles acélszerkezetű konzolos járda épült.

  1974. októberében a Közlekedés és Távközlési Műszaki Főiskola Hídépítési Tanszéke, Nervetti Géza irányításával  időszakos hídvizsgálatot  végzett. A vizsgálat súlyos hibákat állapított meg. Felvetődött a kérdés, hogy érdemes-e egy nagyforgalmú főútvonalon „C” terhelési osztályú hidat üzemben tartani. Javasolták új híd építését, mely megfelel a 7. sz. út forgalmi igényeinek.

Új híd építése (1986-1987)

Támaszközei merőlegesen:	16,37+27,28+16,37 m
Nyílásai merőlegesen:	15,59+25,98+15,58 m
Pályaszélesség kiemelt szegélyek között:	10,0 m
Szerkezeti hossz:	71,0 m
Teherbírása:	A osztályú
Megbízó:	Közúti Igazgatóság, Veszprém, Horváth János műszaki ellenőr
Tervező:	Út- Vasúttervező Vállalat, Megyeri Ferencné
Kivitelező:	Hídépítő Vállalat, Boros Péter építésvezető
Forgalombahelyezés:	1987. november 6.
Építési költség:	757.630 Ft
A bontásra előkészített híd, Juhászné Viniczai Ágnes felvétele
A főtartók bontása, Közútkezelő felvétele

  1986-1987-ben háromnyílású, felsőpályás, EHGT-MZS jelű vasbeton gerendás, vasbeton pályalemezzel együttdolgozó felszerkezetű híd épült.

  A rejtett hídfők kétsorú 22-22 db 30 NCS.12 jelű, a közbenső pillérek háromsorú 36-36 db 30 NCS.6 jelű vert vasbeton cölöpökre támaszkodnak. A hídfők cölöpsorát betongerenda fogja össze, ezen vasbeton falazat épült. A közbenső pillérek cölöpcsoportját is vasbetontest fogja össze, melyben az előregyártott oszlopok részére alaptestenként 3 db kelyhet alakítottak ki. A vasbeton oszlopokat felül szintén előregyártott vasbeton szerkezeti gerenda zárja le. A rejtett hídfők és a közbenső pillérek alaptestei a vasúti  vágányokkal nem párhuzamosak. A töltéseket a hídfővel egybeépített vasbeton párhuzamos függő szárnyfalak zárják le. A híd két ellentétes sarkainál egy-egy beton lépcsőlejáró is létesült.

  A felszerkezet a szélső nyílásokban üzemben előregyártott 2x11 db EHGTMZS-18,80-1,15 A jelű, a középső nyílásban 11 db EHGTMZS-30,80-1,15 A jelű tartók egymás mellé helyezésével készült. A tartók együttdolgozását  20 cm vastag helyszínen készült monolit vasbeton lemez biztosítja. A tartók a támaszokra műszaki gumiszalag közbeiktatásával fekszenek fel. A végkereszttartóhoz 3,5 m hosszú, 20 cm vastag vasbeton kiegyenlítő lemez csatlakozik. A pályalemezen 1 cm masztix szigetelés, 4 cm homokaszfalt védőréteg, 4 cm K-20 jelű kötőréteg és 4 cm vastag AB-12 jelű aszfaltburkolat készült. Mindkét kiemelt szegélyben a postakábelek részére 2-2 db 110 mm-es kemény PVC csövet helyeztek el. A vágányok felett a korlátra - mindkét oldalon - 32,0 m hosszon védőrácsokat szereltek fel.  A hídon összegyűlő felszíni  csapadékvizek elvezetésére a burkolat  alacsonyabb  oldalán, mind a híd előtt, mind a híd után előregyártott be tonfolyóka épült. A hidat kétoldalt magasított acél vezetőkorlát, az említett 32,0 m-es szakaszon kettős vezetőkorlát határolja [3].

Az elbontott főtartó vizsgálata

  A híd építésekor - tapasztalat szerzés céljából - a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola bontás közben részletes megfigyelést és vizsgálatokat végzett („boncolás”) és egyben kibontott szerkezeti elemeket laboratóriumban is megvizsgált. A végső következtetés az volt, hogy a vasbeton szerkezet jobb állapotban volt, mint amilyennek szemrevételezés alapján tartották, a híd elégtelen teherbírása és korlátozott szélessége miatt azonban a különleges és érdekes hídszerkezet bontása indokolt volt [4, 5].

A híd napjainkban, Gyukics Péter felvétele

Irodalom:

[1]  Harkányi János: Hídépítések a Budapest-gráci állami közúton, Technika, 1939. 1. sz.
[2]  A híd tervei és iratai, Közútkezelő hídtervtára, Székesfehérvár.
[3]  A híd törzskönyve, 1987. Központi hídtervtár, Budapest.
[4]  Szakvélemény a 70. sz. főút 55,408 km szelvényében elbontott dinnyési felüljáró anyag- és szerkezetvizsgálatáról, ellenőrző statikai számításáról (témafelelős: dr. Szécsi László) KTMF. 1987.
[5]  Dr. Tóth Ernő: A hídgazdálkodás néhány kiemelt feladata.

dr. Tóth Ernő